Jack Ketchum - A szomszéd lány

Egy olvasós blogos oldalon találkoztam először ezzel a könyvvel és a tartalom leírása azonnal megragadta a figyelmem. Már az is érdekes volt, hogy egy igaz történet alapján íródott a regény. Talán ez az a fajta történet, amire azt mondják, hogy csak erős idegzetűeknek.

Hamar fel is kutattam a könyvet és sikerült egy nap alatt végigolvasnom, egyszerűen képtelen voltam abbahagyni, ez nem az a fajta történet, amit csak úgy félbe hagy az ember. Hogy miről szól? 

Az egész történet egy békés, külvárosi környéken kezdődik. Fák, patakok, vidámpark a nyári szünetben, rengeteg gyerek, zsivaj. Kisebb-nagyobb családi viszályok, drámák, válások, egy átlagos környezetnek tűnik elsőre.

Ebbe a környezetbe csöppen be Meg és a huga Susan, akik a rokonukhoz kerülnek szüleik autóbalesete után. Ruthnak három fia van és már elég hamar érződik, hogy bár a környékbeli fiúkkal kedves, és ő a legjobbfej szülő, hiszen sörrel kínálja a srácokat és állandóan történeteket mesél nekik, közben a lányoknak egész más arcát mutatja. Hamar meglátszódik rajta az őrület első szikrája, ami csakhamar átragad a gyerekeire, és a környékbeli fiúkra is.

 Az elbeszélés első szám első személyében történik. A szomszéd fiú, David, meséli el a történetet a saját szemszögéből, aki csak ott van, mindent lát, de nem tesz semmit...

És innen részletesen belemegyek az eseményekbe...

Fokozatosan alakult ki az egész szituáció, az ember szinte fel sem fogja a szomszéd srác elmesélése alapján, hogy mikor durvultak el annyira az események. Már az elején lehetett érezni, hogy Ruth-tal valami nagyon nincs rendben (és a gyerekei sem voltak éppen az erkölcs mintaképei, hihetetlen mennyi gonoszság és sötétség tud megjelenni ilyen fiatal emberben – és még hihetetlenebb, hogy a srácok gyakorlatilag büntetlenül megúszták az egészet)

A történet elején egészen úgy van bemutatva, hogy egy másik kisfiú sokkal durvábban viselkedik, mint Ruth gyerekei, de amint a három fiú is hatalmat kap, elszabadul a pokol. Amint az anyjuk engedélyével tehetnek, amit akarnak – enyhe felügyelettel még az elején – nem is veszik észre, hogy milyen fájdalmat okoznak.

Mondjuk ezt a fajta figyelmetlenséget, már a történet elején is ki lehetett szúrni, amikor a kisebb gyerek tökéletesen érzelmek nélkül dobálta a gilisztákat a vöröshangyákhoz. Kicsiben történt még, de mégis érződött az a hidegség, amivel a srác a műveletet végezte…

Ez a hallgatásos kapcsolat fokozatosan alakult ki Ruth és a gyerekek között, hiszen sok mindent megengedett nekik,amit a szüleik nem, talán ez is nagyban közrejátszott, hogy a fiúk közül senki nem szólt egy árva szót sem, hiszen „Szóra sem érdemes.”

Gyakorlatilag David egy sörrel le lett fizetve, ezzel biztosítva a hallgatását.

Hihetetlen, hogy a hatalom érzete mit ki nem hozhat egy emberből, még a gyerekekből is, hiszen a játékukon keresztül is egyfajta hatalmat gyakoroltak egymás felett és ezt a szülői engedéllyel egybekötve szörnyű brutalitásokat tehettek meg. És ilyen „emberek” vannak, léteznek, és itt élnek a földön.

Felfoghatatlan a számomra, hogy hogyan lehet egy nő ennyire megkeseredett, hogy ilyet tegyen!
Talán az is közre játszott, hogy Ruth végig látta, hogy Meg küzd, hiszen a kislány végig küzdött az elismeréséért, aztán az életéért. Végig reménykedett, hogy a nő majd szeretni fogja, és nem adta fel! Azt hiszem itt lehet a lényeg, hogy ő és a testvére nem adták fel, erősek maradtak és olyan kapcsolat volt közöttük, amit Ruth nem volt képes elfogadni. Ő gyenge volt, elhagyta magát, nőiességről beszélt, amikor benne semmi nőies nem maradt…

A gyerekek pedig élvezték a „játékot”, igazán fel sem fogták, hogy mit tesznek ezzel, bár maga a „mesélő” bevallja, hogy mennyire örült, hogy nem ő van a lány helyében.

Nagyon hatásos volt, hogy az egyik fejezet egyetlen mondatból állt. Érzékelteti, hogy innen kezdenek súlyosbodni az események.

Nem is tudom, mi döbbentett meg jobban, hogy ilyesmit megtehetnek emberek (gyerekek!!!) vagy hogy amikor szerencsétlen kislány, legyőzve a félelmét, odaállt egy rendőrhöz és jelentette az esetet, nem történt semmi! Mondjuk mit tehetett volna a rendőr? Ha erre nincs felhatalmazása, akkor „meg van kötve a keze”. Mégis borzasztó, hogy a törvény nem foglalkozik az ilyenekkel! Hány és hány gyerek van, aki nem is mer szólni, ha mégis megteszi, akkor ő jár rosszul?

 Elképesztő! Sokáig a könyv hatása alatt leszek, az biztos…

Összességében mit írhatnék még? A könyv jó volt, a leírása egyszerű, de mégis hatásos, a történet megfogott, megragadott és elérte a kívánt hatást, bár az utószóból megtudhatjuk, hogy sok részlet finomítva lett és sok volt, amit "David" nem volt hajlandó elmesélni.

És még egy információ: A könyvből film is készült ugyanezzel a címmel, az is legalább ennyire erős lett! Érdemesnek ajánlom, akit érdekel a téma.

2013. 07. 10.

Rika